Mame(kis babszem)
Ko(kis bonsaik)
Olyan fákból, növényekből készített bonsaik, melyek a mi magyarországi éghajlati viszonyaink között is egész éven át a szabadban tarthatók. Egyesek nyáron a napfényt, a napos helyet igénylik, míg mások a félárnyékos, árnyékos helyet kedvelik.
Vízigényüket-ugyanúgy, mint a cserepes növényeknél ki kell elégíteni, nem szabad soha kiszáradni hagyni a talajukat. Célszerű számukra mikroklímát is biztosítani, amit permetezéssel vagy párologtatással lehet megteremteni. Télen-tekintettel arra, hogy a kis fákat lapos edényekben, kevés földben neveljük - gondoskodni kell arról, hogy ez a kis földréteg és a fa gyökérzete ne fagyhasson át. Ezért az edényt vagy a földbe süllyesztjük, vagy takarással védjük a Fagy ellen. Földbesüllyesztésnél, az edény magasságánál 2-3 cm-rel mélyebb vályút készítünk, és miután behelyeztük a növény, a tetejét Fűrészporral, faforgáccsal vagy szalmával fedjük be, hogy ez a laza réteg védje bonsaink földjét az átfagyástól.
Védőtakarás készítését lehetőleg árnyékos, szélmentes helyen 15-20 cm vastag védőalapozással kezdjük, amely lehet poliuretánhab, lemez, őszi lomb vagy faforgács. Erre 45 fokos szögben megdöntve helyezzük a növényeket. A megdöntés azért szükséges, hogy télen a víz ne állhasson meg az edényben, és megfagyva edényeink ne repedezzenek meg. A keleti bonsaiedények megbízható minőségűek, magas hőfokon kiégetettek, jól bírják a fagyot. Az edények ferde elhelyezését követően a köztük lévő réseket faforgáccsal tölthetjük ki. Jó, ha a fagyra érzékenyebb növényeket ezután laza lombbal egészen betakargatjuk.
Ugyanígy oldható meg a téli védekezés erkélyen vagy loggián nevelt bonsaiknál polluretánhabból készült doboz alkalmazásával, de itt feltétlenül gondoskodni kell a felesleges víz elvezetéséről. Fagymentes napokon célszerű meglocsolni növényeinket, lehetőleg reggel, hogy a lombozatra kerülő víz elpárologjon az éjjel esetleg bekövetkező fagyokig. Árnyékolással védeni kell a növényeket nagy napsütés ellen, mert enélkül a növény könnyen felmelegedhet, párologtatni kezd, de a fagyos földből a vízutánpótlást a gyökérzet nem tudja biztosítani.
A korai hó segítheti növényeink fagyvédelmét, de le is nyomhatja bonsaink megformázott ágrendszerét. Ezek a növények fűtetlen, fagymentes, világos helyiségben, lépcsőházban is teleltethetők, kertészetekben úgynevezett mélyágyban. Akinek csak kevés és nem túl nagy bonsaija és régi lakása van, teheti növényét a két ablak közé Is. A belső ablakok kinyitásával, illetve becsukásával szabályozhatja a hőmérsékletet a kívánatos +5-10 °C-ra. Ilyen helyen is mindig ügyeljünk a föld nedvességére. A korai erős nap ellen árnyékoljunk, hogy a növény téli pihenője zavartalan legyen. Ezeket a fajta bonsaikat az év bármely szakában szobában tartani károsodás nélkül csak néhány óráig lehet. Virágzó, szabadban nevelhető bonsaikat is csak nagyon gondos odafigyeléssel, öntözéssel, párásítással, permetezéssel, jó fényviszonyok mellett lehet a szobában tartani és gyönyörködni a virágzó növény szépségéhen. Általában trópusi, szubtrópusi, mediterrán növények. Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy folyamatos növekedésűek, és nincs kifejezett nyugalmi periodusuk. Hogy szobai nevelésre alkalmasak-e a mi klimatikus viszonyaink között, csak a fajta dönti el. Ha egy kertészet vagy botanikus kert üvegházában olyan növényeket találunk, amelyek a bonsaiformázás szabályainak megfelelnek (forma, gyökérzet, törzs, levélnagyság stb.), megformázhatjuk szobabonsai céljára. A technika azonos, a stílusokhoz ugyanúgy kell közelíteni a kialakítás során. Ezeket a bonsaikat ugyanúgy kell kezelni, mint a szabadtérieket. A mi viszonyaink között májustól szeptemberig a szabadban, napon vagy félárnyékban helyezhetjük el őket, kora ősztől későtavaszig 15-18 °C-os hőmérsékletű, keleti, déli vagy nyugati ablak előtt, a huzattól óva kell őket tartani. Földjüknek nem szabad kiszáradnia! Nagyon kell figyelni a fényviszonyokra, mert pl. egy fél méterre az ablaktól a fény Intenzitása csak a töredéke annak, mint közvetlenül az ablak mellett. Minél világosabb helyen áll a növény, annál melegebb hőmérsékletet visel el, és annál több vizet és tápanyagot Igényel, illetve minél melegebb helyen tartjuk, annál több fényt, vizet és tápanyagot kell adni neki. Sok esetben a fénypótlást mesterséges megvilágítással is ki kell egészíteni. A szobabonsaik iránt talán a mai szűkösebb lakáskörülmények, a kertnélküliség miatt és az emberek természet utáni vágya következtében nagyobb az érdektörlés. Az emberek állandóan gyönyörködni szeretnének szellemi gyermekeikben, és nem szívesen vermelnék el őket a téli hónapokra. A nagyobb érdeklődésre való tekintettel erről a témáról általában külön könyvek számolnak be, részletesen ismertetve a szobabonsainak alkalmas növények tulajdonságait és speciális gondozásuk körülményeit. Az "örökzöld" fogalmának meghatározása nem könnyű feladat. Általában azt mondhatjuk, hogy azok a növények tartoznak ebbe a csoportba, amelyek leveleiket két tenyészidőre vagy ennél hosszabb ideig is megtartják életképes állapotban. Ez azt jelenti, hogy az örökzöldeknél is van levél- vagy tűvesztés, de úgy, hogy az idős levelek lehullásakor egy vagy több év levélnemzedéke mindig a vesszőkön, ágakon marad. Ennek következtében ezek a növények mindig zöldek, azaz örökzöldek. A növényvilág és az éghajlat szorosan összefügg egymással. Az örökzöldek levelei könnyen megkülönböztethetők a lombhullatókétól. Merevek, kemények, bőrszerűek, illetve lűlevelűek, hidegnek vagy szárazságnak ellenállnak, felszínük gyakran fényes a viaszos bevonattól. A nedves szubtrópusi klímának sok örökzöld növénye van, de a mediterrán klíma is kedvező, főleg a keménylombú fajtráknak. Ezeknek a növényeknek igazán ellenállónak kell lenniük, el kell viselniük a nyári szárazságot és a hirtelen hideget, enyhe fagyot Is. Levélfelületük viszonylag kicsi, ez is csökkenti a párologtatást ugyanúgy, mint a leveleket, hajfásokat bevonó szőrzet. Fagytűrő képességüknek az a feltétele, hogy a tahósan meleg nyár és a hosszú ősz beérlelje hajtásalkat. A mérsékelt égöv örökzöldjei részben fenyőfélék, részben a lombhullató erdők árnyékában örökzöld lomblevelűek. A fenyőfélék kitűnően alkalmazkodnak ehhez a klímához, tűleveleik a fagynak, hónak, jégverésnek jól ellenállnak. Lefelé irányuló ágaikról a hó lecsúszik, így ágaik a súly alatt nem szakadnak le. Bonsai céljára igen alkalmasak a magashegységi övekből származó örökzöldek, alacsony növésű északi fenyveseket utánzó törpefenyők. Ezekhez aránylag könnyen hozzá lehet jutni, jól formázhatók, nevelhetők. A magashegységek változatos örökzöldjei tartósságukkal, ellenálló képességükkel az örökkévalóságot, a hosszú életet szimbolizálják, így a bonsai eszmei tartalmának kifejezői. Külön öröm. hogy ezen növényfajták Magyarországon szinte mindenhol fellelhetők. A lombhullató növények lényege az örök megújulás. Ezen növényeink a téli nyugalmi periódus után, a tavasz beköszöntével új életre kelnek, és szép lombot hajtanak. A nyársorán a lomb elvégzi feladatát, az asszimilációt, a növekedést, ősszel a fény és a hőmérséklet egyidejű hatására a nyáron zöld lomb ezerszínűvé válik. Ezt követi a levelek lehullásának bonyolult élettani Folyamata, amit a környezeti feltételek változása okoz. A levelek teljes elvesztése után csak a fák csupasz ágrendszere, csontváza mard, és mutatja az elmúlást. Eközben az élettani folyamatok lényegesen lelassulnak, némelyek, mint a növekedés, teljesen le is állnak, megszűnnek. Tavasszal az eddig alvó rügyek duzzadni kezdenek, kipattannak, és kis zöld levelek, bimbók, virágok keletkeznek. Újraindul, megújul az élet, újrakezdődik az örök körforgás. Lombhullató növényeink zöme hazánk területén csak a jégkorszakok után terjed el. Mindkét előző kategóriába tartozó növények között találhatunk olyanokat, melyek virágaik tömegével, csodás színeikkel, virágformáik különleges alakjával kápráztatnak el. Így a virágzó bonsaik is stílusuknak megfelelően elbűvölik a szemlélőt. A terméssel egy kicsit más a helyzet. A bonsaik magasságához, nagyságához képest a termés majdnem mindig aránytalanul nagy, mert nagyon nehéz befolyásolni a termést hozó növényeknél a termés nagyságát. Gyakran látunk a bonsai-irodalomban szép öreg növényt otromba nagy, szinte komikusnak tűnő terméssel, de megható is az az igyekezel, hogy egy 50-60 cm-es fácska törzsátmérőjénél 5-7-szer nagyobb átmérőjű termést érlel, melynek tömege majdnem azonos azzal a tömegű földdel, amelyből a termést felnevelte. Van sok szép terméssel díszítő bonsaink, melyeken a termés egész télen a fán marad, és ezzel is az újrateremtés, a megújulás gondolatát sugallja. Mame (kis babszem)
5-15 cm-es miniatűr bonsai, olyan kicsi, hogy a tenyérben kényelmesen elfér. Formázásukra, tartásukra kis eltéréssel ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a nagyokra- Akár kis begyűjtött növényből, akár magvetésből vagy dugványból indulunk ki, 3-5 évi nevelésre, formázásra van szükség, hogy a növényt olyanná alakítsuk, hogy a boncai nevet méltán kiérdemelje. Természetesen ezeknek a kis miniatűr bonsaiknak is nagy testvéreikre kell hasonlítaniuk, és nem tűnhetnek groteszk törpéknek. Ápolásukra több gondot kell fordítani, mert az a 2-3 evőkanálnyi (vagy néha még ennél is kevesebb) föld, amiben élnek, nagyon hamar kiszárad. Ezért célszerű őket vízbe vagy nagyon híg, folyékony műtrágyás lébe meríteni, míg levegőbuborékok távoznak belőlük. Ezt a tápoldat-felszívást kéthetenként meg lehet ismételni. A formázási technikában a visszavágás a legfontosabb. Drótozni ezeket a kis növényeket alig lehet. Ha egy miniatűr bonsai lefelé irányuló ágakkal akarunk megformázni, ezt az ősi kínai penjing Szucsou Szu iskolájában alkalmazott módszer szerint pálmahánccsal -ma lehet természetesen más kötözőanyag is-való lekötözéssel érhetjük el. A mame bonsaikat sokkal gyakrabban kell átültetni, mert kevéske földjüket hamar kihasználják. Ilyenkor a gyökér harmadát és a nagyobb levelű növények levelének felét visszavághatjuk az egyensúly érdekében. Ezután szélvédett, árnyékos helyre tesszük, és levélzetét naponta finom porlasztással megpermetezzük. A mini bonsaik általában nem élnek több száz évig, de két-három generáció helyes gondozással megtarthatja ezt a kedves méretet. Néha azonban növényeink minden erőfeszítés ellenére megnőnek, így kilépik kategóriájuk határát, és mint normál bonsaik élnek tovább. Mint majd a későbbiekben, a bonsaitechnikánál látható, a formázás, nevelés, gondozás a nagyobb bonsaiknál sem tér el lényegesen, és itt is a többéves, kitartó, gondos munkának egy szép bonsai az eredménye. Meg kell említeni, hogy a mame bonsaikat díszes állványokon, nyitott vitrinekben, kis asztalkákon alátétekkel, 6-8 különböző stílusú, színű, formájú alkotást összehangolva szokták bemutatni a kiállításokon. De alkalmazzák őket az évente megrendezett tokiói bonsai-kiállításokon kísérő növényként is, azzal a céllal, hogy ráirányítsák figyelmünket a kiállított nagy növényre. Ko (kis bonsaik) 16-20 cm a szokásos nagyságuk. Nagyon gyakran fiatal növények vannak ebben a csoportban, melyeket évekig lehet e nagyságában tartani. Csui 30-60 cm, közepes nagyság. Majdnem minden bonsai megtartható ebben a nagyságfan. A kategória felső határát elért növényeket és a következű kategória növényeit lehet kiállítani (kivéve az állványokon benurtatott mame borsaikat, illetve a kísérőként alkalmazott kis növényeket). Ennek az a magyarázata, hogy kiállításokon bizonyos távolságot kell biztosítani a látogatók is a kiállított növények között, és így a kis növények részleteit nem lehetne jól látni.
Szobabonsaik
Örökzöldek
Lombhullatók
Virágzók - terméshozók
Bonsaik meghatározása nagyság szerint