Gondozás, nevelés

A NÖVÉNYEK ELHELYEZÉSE BONSAI-KIÁLLÍTÁSOKON

A gondozásnál legfontosabb a növény megfigyelése. A bonsaikkal az ember együtt él, naponta egy-egy percet tölt el minden növényével, így rövid idő alatt személyes kapcsolat alakul ki közöttük. A növény színén, a levelek állásán, a talaj konzisztenciáján, az új hajtásokon az ember látja, hogy növénye hogy érzi magát. Ennek megfelelően tud intézkedni: máshova helyezi el, árnyékolja, többet locsolja, permetezi vagy kiveszi az edényből, és megnézi a gyökerét. A jó bonsaik értékesek és ritkák. Néhány példány képzőművészeti alkotásnak számít, és mint ilyen, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Általános gondozás - mint a megfelelő időben történő átültetés, a kedvező földkeverék összeállítása, a szükséges öntözés mértékének kidolgozása ugyanúgy hozzátartozik a gondozáshoz, mint a kellő műtrágyázás vagy a megfelelő elhelyezés, a teleltetés vagy a kártételek elkerülésének megoldása. Mindezek a bonsai nevelése, gondozása és megtartása szempontjából nagy jelentőségűek.

ELHELYEZÉS

A bonsaik nagy része szabadtéri elhelyezést, tartást és gondozást igényel. Kertben nem szerencsés közvetlenül a földre, még füvesített területre sem helyezni a növényeket, mert az öntözéskor a felcsapódó földtől az edények sárosak lesznek, giliszták, hangyák, bogarak és meztelencsigák is könnyen hozzáférnek. Kertben beton oszlopokra vagy félig a földbe süllyesztett betonlapokra helyezett, impregnált keskeny fapallókból készült, rácsszerű tartóállvány a legkedvezőbb. Az állványrendszerek jobb megfigyelést és ezáltal gondosabb ápolást tesznek lehetővé. Ezek az állványrendszerek egyben a bonsaik bemutatását is szolgálhatják, ha közel szemmagasságban tudjuk a legszebb növényeket elhelyezni, és a megfelelően semleges háttér is biztosítható. (Ez szabad téren, kertben elég nehéz feladat.) Pius Notter svájci bonsaikertjét 2 m magas fallal vette körül. Ezen a falon konzolokra, nagy kőlapokon helyezett el mintegy 200 db gyönyörű bonsait, háttér: a rücskös felülete, fehér fal - a hatás nagyszerű! Sokan a jobb vízháztartás érdekében ritkábban történő locsolás miatt - edényestül a földbe süllyesztik növényeiket, faforgáccsal lefedik, így csak 2-3 naponként kell locsolni. Ez a már említett károk (bogár, hangya, csiga, háziállatok stb.) mellett azzal a veszéllyel is jár, hogy a növény gyökere a vízelvezető nyíláson kinő, és a bonsai nem kívánt hajtásnak indul. Ez elkerülhető, ha az edény alá egy nagyméretű műanyag lapot is lesüllyesztenek. Akinek terasza, balkonja vagy loggiája van, csak kevesebb növényt nevelhet. Ilyenkor jól kell kiválasztani a megfelelő növényfajtát és nagyságot. Teraszra, balkonra, loggiára polcrendszer építhető, ezen lehet elhelyezni a bonsaikat. Készíthetünk a balkonrácsra kívülről vagy belülről felerősíthető, megfelelően vastag impregnált deszkából készített polcot is. Itt és egyéb helyen is úgy kell rögzíteni a bonsaikat, hogy a legnagyobb szél ne tudja lesodorni. A balkonrácsra vagy ablakpárkányra kívül elhelyezett bonsaik öntözését úgy végezzük, hogy a növényt vízbe állítjuk, felszívatjuk vele a vizet, majd a felesleget kicsurgatva tesszük vissza a tartóra. A loggiáknál nagyon kell figyelni a fényviszonyokra. Előfordulhat, hogy a bonsai nem kap elég fényt, és megnyúlik, hosszú, vékony hajtásokat hoz. Ha az erkélyen, loggián nemcsak ajtó, hanem befelé nyíló ablak is van, kis kézügyességgel alumíniumidomokból, szegecseléssel az ablak elé olyan üvegezett vitrint készíthetünk, amelyben az elhelyezett növényeket a szobából lehet ápolni. Így állandóan gyönyörködhetünk kedvenceinkben, és még a teleltetés gondját is megoldjuk, ha a nagy hidegben az ablakokat kis időre befelé, a szoba felé kinyitjuk, és ezzel az üvegházat, a télikertet belülről fűtjük. Régimódi lakások ablakpárkányain is lehet néhány szép bonsait tartani. Itt is figyeljünk a rögzítésre és a locsolásra. Az ablak köze szolgálhat fagymentes téli szállásul, ha a bonsaik akkorák, hogy elférnek itt.

Az elhelyezésnél általában arra is kell gondolni - hacsak nem szobabonsaikat nevelünk -, hogy ezek szabadtéri növények, és az időjárás viszontagságainak kitéve érzik jól magukat. Igénylik a napot, a levegőt, a szelet, az esőt, hogy egészségesek legyenek, jól fejlődjenek, s ha ezt nem kapják meg, az asszimiláció a levelekben nem megy végbe, és a növény elpusztul. Gondolni kell arra is, hogy erős napsütésben a bonsai esetleg több vizet párologtat el, mint amit a gyökereivel fel tud venni, így károsodhat. Kis árnyékban a gyenge szellő kifejezetten kell, ez biztosítja, hogy locsolás után ne legyen sokáig vizes a bonsai földje, így a kártevők - a levéltetvek - kevésbé tudnak elszaporodni. A nagy nap általában kedvező a bonsainevelésnél, mert az ultraibolya sugarak gátolják a növekedést, ezért kicsik, törpék a növények a magas hegyekben. A napra helyezett növényeket, de a félárnyékban lévőket is 1-2 hetenként forgatni kell, hogy egyenletesen, minden irányban szépen fejlődjenek. Gondoskodni kell az elhelyezésnél arról is, hogy a növényeket a legforróbb, tűző nyári napokon árnyékolni lehessen, mert még a pálmák frissen kihajtott levelei is képesek megégni és csúnya barna foltokat kapni.

Itt említem meg, hogy a szabadtéri bonsaikat is legszebb formájukban vagy virágzáskor, vagy kedves vendég tiszteletére 1-2 órára, legfeljebb 1 napra -de nem hosszabb időre-egy-két hetenként egyszer be lehet vinni a szobába, ám ekkor is gondoskodni kell arról, hogy a lombot egyszer-kétszer vízzel megpermetezzük.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a bonsaik elhelyezésénél arra kell törekedni, hogy azok jól megfigyelhetők legyenek. Ne akkor vegyük észre például egy Pinus mugón a hernyó kártevését, amikor az már minden hajtásvégen lerágta a friss tűket, és beburkolta magát. A kis hernyót már az első tű elfogyasztása után szedjük le, és a növényt elkülönítve, még gondosabb megfigyelés alatt tartsuk.

ÖNTÖZÉS

A gondozás nagyon fontos eleme a helyes öntözés. Meg kell figyelni, hogy egyes bonsaik a felállítási helyükön különböző körülmények között milyen mértékű locsolást igényelnek. Fiatal vagy öreg bonsai földje a viszonylag kis edényben sohasem száradhat ki teljesen hosszabb időre, mert ebben az esetben a gyökérvégek elpusztulnak. A lapos edények földje gyorsabban kiszárad. A mame bonsaik pici edényeiben levő föld kiszáradására még jobban oda kell figyelni. Ha a bonsaiföld állandóan vizes, az sem jó, mert a gyökér nem tud levegőzni, és rövid idő alatt megrohadhat.

A nedvesen tartás és a kiszáradás arányának megfigyelése a bonsaitartás legnagyobb művészete. Legfontosabb, hogy a bonsai földje állandóan megfelelően nedves legyen, és az öntözés alkalmazkodjon a növény vízigényéhez, az időjáráshoz. Nagy melegben és szélben például a nagy lombozatú bonsai több vizet párologtat el, így több utánpótlást is igényel. Ha a felület száraz, akkor locsolni kell. Különböző növények vízigénye más és más. A mocsári ciprus pl. vízben áll, és légzőgyökerei fejlődnek ki, az Olea europea csak akkor igényel locsolást, ha a földje kiszáradt. Tavasszal-ősszel naponta egyszer locsoljunk, míg nyáron esetleg naponta kétszer is, vagy egyszer, de hosszabb ideig. Nyáron délben, erős napfényben ne öntözzünk, mert a felmelegedett levélzeten a hideg víz cseppjei nagyító (napfényfókuszoló) hatást váltanak ki, így ennek következtében a levél megéghet. Előzetesen árnyékban történő lehűtés, locsolás és a felület megszáradásának kivárása lehetővé teheti a „szükséges" déli locsolást. Tavasszal gyökérmetszés vagy levélmetszés után nagyon kis öntözést igényel a növény, egyrészt, mert a kis gyökérfelület kevés vizet tud felvenni, másrészt, mert a levélmetszés, de egyáltalában a koronametszés következtében a párologtató felület csökken. Tavasszal, a bonsaik kihajtásakor is kevés víz adagolás - szárazabban tartás - kívánatos, így a hajtások rövidebbek, a levelek kisebbek lesznek. Ilyenkor csak 1-2 naponként nagyon kis vízzel locsoljunk. Hosszú, esős periódusban a föld lucskos lehet, az edényben megáll a víz, és csak lassan tud a lefolyónyílásokon át távozni. Ilyenkor célszere alátámasztani a bonsaitál egyik végét, vagy műanyag fóliával letakarni a földet, hogy az eső erről az edény mellé csorogjon.

Nem minden víz alkalmas a bonsai öntözéséhez. A kemény vizek savhoz kötött sok kalciumot tartalmaznak, 1 ml kénsav 100 liter vízhez 1 német keménységi fokkal csökkenti a víz keménységét, bár ezt a módszert nem ajánlom. jobb az akvaristáknál kapható vízlágyító tabletta. Problémát jelent nagyobb városok vezetékes vizeinél, hogy azt a biztonság érdekében túlklórozzák. A klór káros hatását azzal küszöbölhetjük ki, hogy állott vizet használunk az öntözéshez. A legjobb az esővíz, ha mód van rá, ezt gyűjtsük, ezzel locsoljunk. (Bár mostanában a savas eső is veszélyes lehet.) Ha valakinek kevés bonsaija van, és esővízhez tud jutni, a legjobb, ha nagyon finom lyukú locsolórózsát használva egymás után 5-5 perces szünetekkel adagolja a vizet, így a teljes földlabdát át lehet nedvesíteni. Sok bonsai esetén a kertben esőztető, permetező öntözést csináljunk, a vízigényesebb növényeket közelebb, a kisebb vízigényűeket távolabb helyezve el az esőztetőtől. Egy szórófej a víznyomástól és a beállítástól függően egy kört szór be, a kör kerülete felé haladva kevesebb-kevesebb vízzel. Itt is megoldható, hogy az esőztetés közben szüneteket iktatunk be, hogy a víznek legyen ideje a földbe beszívódni. Használható a kerti locsoló gumicső végén tusolórózsa, amivel minden bonsai vízigényének megfelelően lehet adagolni a vizet. Láttam a svájci Bonsai Centrumban, hogy a vízvezetékre kapcsolt slaug végére a bonsaik locsolására használt kanna finom lyukú rózsáját szerelték fel. Így nagyon finom, szinte permetszerű vfzsugár érte a növényeket, ami nem mosta ki a bonsaiedényből a föld felszínét. Alkalmazható, de meglehetősen drága a csepegtető öntözés. Kétségtelenül ez igényli a legkevesebb vizet. Ma már Magyarországon is kapható elfogadható áron elemmel működő, szabályozható, előre beprogramozható vízadagoló. Ez elsősorban olyanoknak való, akik lakóhelyüktől távolabb kénytelenek tartani növényeiket, így a napi - esetleg többszöri - locsolás is megold ható a személyes jelenlétünk nélkül, bár a bonsai a kertész „árnyékában" nő a legszebben.

TÁPANYAG-UTÁNPÓTLÁS

Az öntözésen kívül nagyon fontos a bonsaik megfelelő táplálása. Téves az a hiedelem, hogy a miniatűr növényeket éheztetni, sanyargatni kell. Ellenkezőleg, erőteljes növekedésüket kell biztosítani, hogy fejlődésük során a kívánatos formázást el lehessen végezni, és ellenállók legyenek a betegségekkel, a kártevőkkel szemben. Mivel a bonsaik viszonylag kis edényben, kevés földben élnek, a tápanyag a talajból hamar kiürül, így a növény a fejlődéséhez, felépítéséhez elengedhetetlen anyagokat nem kapja meg, tehát növekedése leáll. Régi megfigyelés a bonsaiknál, hogy a kis földmennyiség miatt az elfogyott tápanyagokat pótolni kell olyan módon, hogy azt a növények hasznosítani tudják. Az ősi Kínában és japánban a bonsai-termesztők egy-egy szárított haldarabot helyeztek el időnként a gyökerek közé. Ma már ennél fejlettebb eljárások vannak, a modern növényápolás jóval többet tud a tápanyag-utánpótlásról.

Ahány könyvet elolvasunk a bonsairól, a „trágyázás" címszónál annyi receptet találunk. Tény, hogy különböző megoldások vannak, amelyek mind ugyanazt a célt szolgálják. Alkalmazhatók szerves és szervetlen, természetes és műtrágyák, ezek lehetnek por alakúak, granulátumok (tabletták), folyékonyak (gyógycseppek), szuszpenziósak, de lehetnek igen koncentráltak, mint az injekciók, amelyekből csak egy-egy cseppet kell alkalmazni. Lehetnek vízoldhatók, gyors hatásúak vagy a gyökérsavak által feltárható, lassú hatásúak is. Lehetnek egyediek vagy komplexek. Készítenek lassú hatású átitatott rudacskákat, melyek a földben lassan oldódnak. Mindenki válogathat lehetősége szerint, de nem árt, ha tudja, hogy itt nem csodanövényekkel van dolga: a bonsaik - a fák - közönséges, ismert, a faiskolákban is kapható növények, és csak megjelenési formájukban, alakjukban különböznek amazoktól. Miért különbözne tápanyag-utánpótlásuk a cserepes vagy faiskolai nővényekétől? Ezeket is trágyázzák, műtrágyázzák. Miért lenne tehát csak a japánoktól átvett, apáról fiúra szálló, talán a maga idejében kitűnő, misztikus recept alapján készült trágya a legjobb? Szerintem ezt az időt a biológiai tudományok túlhaladták. Csak ismerni kell az összefüggéseket a trágya, a növény és a növekedés között; ismerni kell az egyes hatóanyagok hatásait a bonsaiként nevelt lombhullatók, virágzók, tűlevelűek vagy örökzöldek esetén. Faiskolákban milliószámban műtrágyáznak konténeres növényeket, és ezek egészségesen, szépen fejlődnek.

Bonsainál a tápanyag-utánpótlást kisebb koncentrációban és gyakrabban kell alkalmazni a kis földfelület miatt. Az a veszély is fennállhat, hogy az edényben a sókoncentráció megnő, és ez károsíthatja a gyökérzetet. Ezt is el lehet kerülni, ha műtrágyázás előtt bő vízzel locsolva átmossuk a talajt, 1-2 napig nem öntözünk, majd híg műtrágyás oldattal, esetleg felszívatással itatjuk át a bonsai talaját. Elkerülhető úgy is, hogy 1-3 évenként az átültetés során új, friss földet kap a fiatal növény. Öreg növénynél organikus és műtrágyát vegyesen jó használni. A szerves trágya a talajorganizmusok átalakító, feltáró hatására lesz hozzáférhető a növény gyökerei számára. (Hideg időben előfordul, hogy ez a folyamat leáll, és a növény éhezik.) A folyékony műtrágyák hatása azonnali, csak az adagolás mértékére, a koncentrációra kell nagyon vigyázni. A csomagoláson javasolt alkalmazandó koncentráció - ami egyenlő a műtrágya mennyiségével - helyett tűlevelű bonsaiknál annak 1/4-ét, míg lombhullatóknál az 1/2-ét célszerű adagolni. A szilárd műtrágyák lehetnek víz- vagy citrátoldhatók, hatásuk lassúbb. Ezeket a moharéteg alatt egy-egy kis lyukba szórjuk, a mohát visszatakarjuk. A locsolóvíz a műtrágyát lassanként feloldja és elszállítja a felszívó hajszálgyökerekhez. Szerves műtrágya, a japán trágyagolyó hatása lassú, folyamatos, ezért a bonsaiedény nagyságától függően 1-4 db-ot helyezünk el a fa és az edény széle között. Ezt a locsolóvíz lassan mossa be a talajba, a végén csak egy vékony héj marad, amelynek eltávolítása után újabbakat helyezhetünk el, nem ugyanarra a helyre, hogy intenzívebben tápláljon más-más gyökérrészeket, ágakat.

A trágyák nitrogéntartalma a motor, amely az erőteljes növekedést segíti. A túlzott adagolás azonban szinte burjánzást idéz elő, ekkor a trágyázást le kell állítani. A szép zöld levélzet jó nitrogénellátást jelent. A foszfor a fehérjék építőeleme, a növekedést, a sejtek képződését segíti. Általában foszforhiánnyal nemigen kell számolni, de a virágzó és termést hozó bonsaik jó foszforellátásáról gondoskodni kell. Ha a levelek pirosasak, ez foszforhiányra utal. A kálium a gyökér tápanyagfelvevő képességét növeli, a virágok, a termés kötődését segíti elg, és nagy szerepe van az elfásodás, a hajtások beérlelésében is. Télen a káliummal jól ellátott bonsaik hajtásai kevésbé fagynak el, és jobban tűrik a szárazságot is. Ez a három legfontosabb tápelem. A levél zöld részének másik fontos tápanyaga is van: a magnézium, ez még a foszfor szállítását és a fermentek képződését is segíti. A magnéziumhiány márványos levélképződéshez vezet. Ezek az építőanyagok egy sor más igen kis mennyiségben jelenlévő mikroelem mint katalizátor nélkül nem tudják kifejteni hatásukat. Ilyenek a vas, a réz, a mangán, a cink, a molibdén és még sok más nyomelem. Ezek általában a talajban is megtalálhatók a kívánt mennyiségben, de egy jó, komplex mikroelem-tartalmú műtrágya - ami minden kertészeti szaküzletben kapható - mindezt tartalmazza vízoldható formában.

Fiatal növényeknél tavasszal, a pihenési idő után hamar kezdjük el a trágyázást, hogy a növekedést és a rügyképződést serkentsük. Áprilistól októberig, az aktív növekedési periódus alatt, az átültetés után 1-2 hónappal havonta egyszer, kis edények esetén gyakrabban, kéthetenként végezzük, de kis mennyiséget adjunk. A fenyőfélék kevesebb, a lombhullatók több trágyázást igényelnek.

Kifejlett, öreg növényeket tavasszal nem kell trágyázni, a második növekedési periódusban, nyár közepén, ősz előtt kell erőteljesebb tápanyagfelvétellel segíteni az ágvégek és a levélképződés erősödését.

Japán szerves trágya összetétele: repcepogácsa, csont- és halliszt a talajjal összekeverve hosszabb időre biztosít tápanyagot. Lehet ezt vízzel megkeverve, érlelve és hígítva folyékony trágyaként is alkalmazni. Néhány könyvből kiírt recept: 8 rész repceolaj kipréselése után maradt pogácsa, 2 rész halliszt, 10 rész víz. összekeverve télen 2 hónapig, nyáron 3 hétig érlelni, leönteni. 5 rész víz hozzáadása koncentrált, 10 rész víz közepes, míg 15 rész víz hozzáadása híg tápoldatot ad. Másik recept szerint 8 rész repcepogácsa, 2 rész halliszt, vízzel megkeverve olyan konzisztenciára, hogy golyókká lehessen formázni és megszárítani. Harmadik recept: 2 rész repcepogácsa, 1 rész csontliszt és víz 3 cm átmérőjű kolbásszá gyúrva, 3 cm-es darabokra vágva, megszárítva 1-2 hónapig használható szerves trágyát ad. Ezek a szerves trágyák általában szagosak, a bogarak petelerakásra használják, a madarak, de még esetleg a macskák is megdézsmálják. Virágzó bonsaiknál foszforpótlásra 1 evőkanál csontlisztet lehet adagolni 4 liter földhöz. Műtrágyák közül nálunk is kaphatók: egyedi szilárd nitrogén műtrágya (ammonnitrát, karbamid, mész, ammonsalétrom), foszfor műtrágya (szuperfoszfát, granulált szuperfoszfát), kálium műtrágya (kálisó [kálium-klorid), jobb a kálium-szulfát), kevert vagy összetett, szilárd műtrágya. Folyékony foszfor műtrágya mint szuszpenziós műtrágya kapható. Van komplex mikroelemes, folyékony műtrágya is, ez a Wuxal. Vitaflora néven nagyon koncentrált folyékony műtrágya van kereskedelmi forgalomban. Kapható vízkultúrás növényekhez is mind szilárd, mind folyékony műtrágya, mindkettő alkalmas bonsaineveléshez is. Én nagyon szeretem és használom az osztrák linzi cég Voldünger nevű mikroelemtartalmú vízoldható kevert műtrágyáját, csapott mokkás kanál 1 liter vízhez adagolásban locsolva a bonsaikat.

Engedjék meg, hogy még egyszer nyomatékosan felhívjam a figyelmet arra, hogy nagyon veszélyes, ha a trágyázást nem helyesen használjuk, ha túladagoljuk vagy túl koncentráltan használjuk a tápanyagokat.

BETEGSÉGEK ÉS KÁRTEVŐK

Erről a témáról részletes leírást találsz a FŐOLDAL – Betegségek pontjánál.

A legjobb védelem a bonsaik betegségei és kártevői ellen a gondos ápolás, a növények állandó ellenőrzése és megfigyelése. Amint a kártételt, a betegséget, a tüneteket észleljük, az ellenlépést rögtön meg kell tenni. Minden elvesztegetett idő végzetes lehet a bonsaira. Gondoljunk csak egy mame bonsainál a hernyó vagy a meztelencsiga kártételére! Ezek egy nap alatt képesek a levelek nagy részét lerágni és a növényt hosszú időre csúffá tenni. Mivel a bonsai

ugyanolyan növény, mint a természetben élő nagy testvérei, csak kicsi, a kártétel sokkal tragikusabb lehet, a védekezés viszont teljesen azonos. Ugyanazokat a permetezőszereket lehet és kell itt is használni, mint a gyümölcsösök, kertek, faiskolák vagy üvegházak növényeinél, és ugyanabban a koncentrációban. Az olyan betegségtüneteknél, amelyek nem a bonsai helytelen kezeléséből következnek, vagy nem a levél felületén keletkeznek, a legelső dolog a bonsainak az edényből való óvatos kiemelése és a gyökérzet állapotának megvizsgálása. Az erős, fehér gyökérvégek arról győzhetnek meg minket, hogy a gyökérrendszer egészséges, innen nem fenyeget veszély. Forduljunk tanácsért nagy tapasztalattal rendelkező bonsais kollégához vagy kertészhez. Igyekezzünk megelőzni a betegségeket: legyengült növény könnyen esik áldozatul. Nagy levegő-nedvesség-tartalom-permetező öntözés este-gombabetegség elterjedését idézheti elő, szárazság estén vörös pókok szaporodhatnak el. A tápanyaghiány és -többlet is okozhat gondot. Tartsuk be a növényegészségügy fontos szabályait: használjunk jó, esetleg sterilizált földet, világos, levegős helyen tartsuk növényeinket, igényüknek megfelelően napon, félárnyékban vagy teljes árnyékban, locsoljuk bonsainkat tiszta, jó vízzel, a túlöntözést és a kiszárítást is kerüljük. Növényt csak megbízható helyről szerezzünk be!

Növényeink megfigyelése naponta - vagy olyan sűrűn, ahogy csak lehet - nagyon fontos. Minden változást, minden rendkívüli jelenséget, minden tünetet igyekezzünk észrevenni, és ezekre azonnal reagáljunk. Használjunk néha nagyítót is. Tavasszal a rügyfakadás előtt permetezzük le növényeinket lemosó permettel vagy kombinált rovarölő és gombaölő szerrel. Lehetőleg nagy nyomású, finom porlasztású permetezőt alkalmazzunk. A környező növényeket is védjük, hogy az esetleges fertőzés ne terjedjen tovább. A növényvédő szerek rendszerint mérgek, így tartsuk őket elzárva, és kövessük a használati utasítás előírásait.

Kárt okozhatnak bonsaikban a madarak, elsősorban a rigók, mert kicsipkedik, elcsúfítják a szépen benőtt mohát, gilisztákat keresve a bonsaiedényben. A giliszták nem károsak, de járataikkal elvezethetik a vizet, és egyes gyökérrészek elszáradását okozzák. A hangyák megjelenése levéltetvek vagy szívó bogarak, atkák jelenlétére utal, mert az ezek által okozott kártétel eredményét, a növény kicsurgó nedvét gyűjtik össze, így ez egy figyelmeztető jel. Ha a bonsaiedényben hangyaboly telepedett meg (ennek jele a száraz, kihordott föld), feltétlenül ültessük át a bonsajt. A rovarkártevők közül veszélyesek a tűlevelűekre a hernyók, melyek főleg tavasszal jelentkeznek. Egy-egy ágvégről 1-2 nap alatt képesek lerágni a tűket, 1 mm-es átmérője és 2-3 mm hosszú, száraz ürülékből álló kupac közepén találhatók. Ugyanilyen veszélyes a meztelen- és hegyesházú csiga, mely megrágja a leveleket. Az edény vagy a kövek alatt lehet megtalálni és elpusztítatni. Kártékonyak az ormányos bogarak is (kifejlett vagy fehér lárva korukban egyaránt). A lárvák a földben a gyökereket rágják meg, egészen a fás részig, a kéreg kezdetéig, míg a kifejlett ormányosok a leveleken rágnak ki öbölszerű bemélyedéseket. Az atkák a fenyőkön és a borókákon okoznak szúró-szívó hatásukkal károkat. A Juniperus horisontalisnál magam is tapasztaltam, hogy egy ágvég az atkák szúró-szívó hatásának következtében teljesen besűrűsödött és egész rövid lett. Ezt egyes kertészetek elkülönítve, nagyon ellenőrzött körülmények között kihasználják úgy, hogy elszaporítják az atkák bizonyos fajtáját, hagyják a hajtásvégeket károsítani-kicsinyíteni, sűrűsíteni-, majd megfelelő időpontban e kártevőket elpusztítják. Így egy nagyon érdekes, különleges lombozatú borókát kapnak. Amatőr bonsaisoknak nem ajánlom ezt a módszert, az egész állományuk rámehet a kísérletre, és a luniperus sem marad meg. A rovarkártevők másik csoportját a különböző tetűfélék alkotják, így a levéltetű, a pajzstetű és a gyapjas (fehér) pajzstetű. Ezek különböző rovarölő szerekkel viszonylag könnyebben kiirthatók.

Veszélyesek lehetnek a különböző baktériumok vagy vírusok okozta betegségek is. Ezeket, valamint a különböző gombabetegségeket laikus ember nem nagyon tudja megállapítani, és ellenük a megfelelő védekezést sem végezheti el önmaga. Ilyen esetben jó szakértőhöz fordulni, ez lehet nagy gyakorlattal rendelkező kertész, egyetemi tanszék, de véleményem szerint legjobb az Agrotek budapesti (Bajcsy-Zsi linszky út 57. sz.) növényvédelmi tanácsadójához fordulni, ahol a tanács után helyben meg lehet vásárolni a szükséges hatóanyagot. A megfelelő védekezésre is felkészítve, el lehet végezni a szükséges műveleteket.

DOKUMENTÁLÁS (rajzolás, fényképezés)

Aki néhány bonsajt nevel, és jó memóriája van, még néhány év távlatából is tudja, melyik növényét honnan, kitől, mikor és mennyiért szerezte be, mi a növények magyar és botanikai (latin) neve. Emlékszik arra, hogy növényét milyen földben nevelte, mikor, milyen műveletet végzett el rajta, és ennek milyen eredménye volt. Az előzőekben beszéltünk a stílusokról, a bonsai esztétikájáról, foglalkoztunk a technika és a nevelés sok kérdésével. Megjegyezhető-e mindez esetleg hosszú évekre visszamenőleg is? Talán igen - talán nem. Az biztos, hogy akinek egy-két tucat bonsaija van, sok mindenre minden bonsaijával kapcsolatban nem emlékezhet. Így előfordulhat, hogy fontos teendők egyik évről a következőre halasztódnak, mert időben nem jutott eszünkbe elvégzésük, és később, az idő előrehaladtával már nem lehet biztonsággal végrehajtani például az átültetést. Olyan tanácsot szeretnék adni, amely hasznos lehet a gyakorlati munkában, egyben követni is lehet minden egyes növény fejlődését, és összesítve havi, heti, napi programot is lehet készíteni. Készítsünk nyilvántartási lapot minden növényről! Ezen a legfontosabb adatok a következők: a növény magyar neve, botanikai latin neve a változat feltüntetésével, a beszerzés éve, helye (honnan, kitől), a növény beszerzéskor becsült kora, a növény, bonsai nagysága, elképzelhető stílusa.

Nagyobb-nem tejfölös pohárnagyságú-növényről célszerű vonalas vázlatrajzot készíteni vagy lefényképezni azt, hogy a beszerzési állapotot rögzítsük. Néhány szót a rajzolás fontosságáról. Ezt a készségünket érdemes egy kicsit fejleszteni, nagy segítségünkre lehet. Tegyük magunk elé a nővényt, és egy vonallal vázoljuk fel a törzs vonalát, figyeljük meg gondosan a növény vázát, a törzshöz rajzoljuk fel az ágakat, majd minden egyes ágon figyeljük meg a kisebb ágakat. Ezeket megrajzolva kialakul a fa vázszerkezete. Ezt a vázat vékony vonallal körül lehet határolni a lombbal, és kialakult a fa első vázlata. Tovább lehet kísérletezni kétvonalas rajz elkészítésével is. Később, a formázás előtt felvázolhatjuk prebonsainkat a lekerülő ágak nélkül, vagy rajzolhatunk a növényünkhöz hasonló stílusváltozatot. Ha fényképet készítünk, ehhez hasonlíthatjuk rajzunkat, vagy a fa és fénykép alapján kijavíthatjuk a korábbi vázlatot. Ezzel a korán sötétedő téli estéken szórakozhatunk, és fejleszthetjük rajztudásunkat, amit majd mint bonsai-előadók táblán, közönség előtt is be lehet mutatni. A nagy bonsaimesterek mind kitűnő rajzolók is. A fényképek, ha azokat időrendi sorrendben készítjük, olyan „családi" albumot eredményeznek, amelyben bonsaink fejlődésének minden mozzanatát követni lehet. Egyesek ezt túlzottnak tartják, nem így Pius Notter, aki Bonsai című könyvének immár második kiadásában legszebb bonsaijainak kialakulását, átalakítását, formázását 6-25 db színes képsorozat segítségével mutatta be, olyan sikerrel, hogy 170 oldalas négynyelvű könyvét egy év alatt szétkapkodták.

Visszatérve a nyilvántartási lapra, továbbfolytatva az azon szereplő adatok felsorolását: a növény előnevelésének részletei, a talaj, az elhelyezés (nap - félárnyék - árnyék), a trágyázás, előzetes műveletek, metszések. A következő rész a bonsaialakftás megkezdésének időpontja, műveletei, gyökérvisszavágás, hajtás, lombcsökkentés, drótozás kezdete, ennek levétele, beültetés és ezen műveletek következő elvégzésének előjegyzése (év, hó, nap). Esetleges kísérletek leírása, például levélmetszés, tapasztalatok, eredmények. Ezt a tanácsot nem feltétlenül kell megfogadni, enélkül is lehet nagyon szép bonsait csinálni, de ha valaki komolyan kíván ezzel a hobbival foglalkozni, jó, ha követi, mert például egy kiállításon csak így lehet lelkiismeret-furdalás nélkül kiírni a bonsai jelzőtáblájára, hogy 17 éves, és bonsaitálban nevelik 12 éve, egyébként ez csak dicsekvés.

A bonsaikról készített művészi felvételek végtelenített, homokszínű, világoskék vagy piros, bordó, egyszínű hátteret igényelnek, és több oldalról történő, de minimum két lámpát vagy villanófényt, úgy, hogy a háttér árnyékmentes legyen.

TELELTETÉS

Trópusi, meleg égövi, mediterrán növényekből nevelt bonsaik a mi klimatikus viszonyaink között a szobában teleltetendők 5-10-20 °C minimális hőmérsékleten, világos helyen. Nagyon napos helyen gondoskodni kelI egyrészt a szellőztetésről, másrészt a legerősebb déli napsütés idején az árnyékolásról, mert a növények nagyon korán kihajtanak és károsodhatnak. A föld kiszáradása télen is káros, állandó nedvesen tartására figyeljünk, hetenként egyszer-kétszer a lombot is meg lehet permetezni.

Legtöbb növényünk, mind a lombhullatók, mind a tűlevelűek, a mi klimatikus viszonyaink között télállók, fagytűrők. Bonsaiként nevelve ugyanezeket a fajokat, kicsit más a helyzet. A lapos edényben a föld könnyen átfagy, a gyökér károsodik, napos, szeles időben a lomb felmelegszik, párologtatni kezd, de a fagyott földből a gyökér sem tud vízutánpótlást szállítani, és a növény elpusztulhat. Szabadban teleltethető növények elhelyezéséről célszerű időben gondoskodni. Ha valakinek van világos, fagymentes helye (kis üvegház, mélyágy, nem fűtött veranda vagy világos előszoba), ott a teleltetés könnyen megoldható. Készíthető kis fóliasátor is; ahol (ugyanúgy, mint az előzőekben említett helyeken) fagymentes, napsütéses januári napokon, ha a hőmérséklet +10 °C fölé emelkedik, szellőztetni és árnyékolni kell. Kertben a teleltetés úgy oldható meg, hogy a növényeket az edény pereménél 2-3 cm-rel mélyebbre a földbe süllyesztjük, és a földet vastagon faforgáccsal terítjük be. Másik megoldás, hogy árnyékos, szélmentes helyen 15-25 cm-es lombpárnára ferdén helyezzük el a bonsaiedényeket, hogy róluk a felesleges víz lefolyjon, vagy a nem teljesen fagyálló edényekből kiütve a földet, a földlabdát szintén ferdén állítva-faforgáccsal vastagon befedjük, a növények lombját pedig lombbal lazán beszórjuk. Nagyon magas hótól védeni kell a bonsait, mert a nagy hónyomás letörheti az ágakat. Fagymentes napokon, ha nincs hótakaró vagy régen eset teső, a reggeli órákban alaposan locsoljuk meg a növényeket, hogy még legyen idő a nap folyamán arra, hogy a lomb megszáradjon, és az esetleges éjjeli fagy ne okozzon kárt benne. Itt is gondoskodni kell arról, hogy melegebb, napos időben raschel hálóval árnyékolhassuk növényeinket. Szeles időben a locsolást gyakrabban végezzük, a szél szárító hatása erős. Teraszon, balkonon vagy loggián is lehet gondoskodni a teleltetésről. A bonsaikat megfelelően kilyuggatott-vízelvezetéssel ellátott- nagy műanyaghab dobozba ferdén berakjuk, a közöket faforgáccsal kitöltjük, a cserepek tetejét is befedve vele. Növényeinket árnyékos helyen vagy megfelelően árnyékolva tartsuk, fagymentes napokon locsoljuk.

A bonsaikat célszerű kora ősszel felkészíteni a télre. Ilyenkor már ne trágyázzunk, és kevesebbet locsoljunk, hogy a hajtások ne fejlődjenek tovább, hanem jól beérjenek. Jó még teleltetés előtt a hideg hatásának is kitenni a bonsaikat, így biztos leállnak a téli pihenőre, életfunkcióik szinte teljesen lelassulnak. Az örökzöldek a tél folyamán is sok fényt igényelnek, többet, mint a lombhullatók, ezért a téli elhelyezéskor ezt tartsuk szem előtt. Növényeinket tavasszal akkor szedjük ki a téli pihenőből, amikor a rügyek még kemények, és alapos szellőztetés után fokozatosan tegyük csak ki a napra őket. A tavaszi fagyok komoly kárt okozhatnak, ezért figyeljük a meteorológiai jelentéseket, éjjeli fagy esetén takarjuk le növényeinket.

A NÖVÉNYEK ELHELYEZÉSE BONSAI-KIÁLLÍTÁSOKON

A „kiállításra" a bonsait nevelő alkotók legjobban sikerült alkotásaikat viszik el. Izgalmas és egyben tanulságos esemény is ez. Itt igazán érvényesül a művészi, esztétikai érzék. Ezért leírok egy-két külföldi kiállítást, és fölhívom a figyelmüket néhány szempontra, ami a kiállításokon hasznos lehet.

Egy Japánban rendezett bonsai-kiállításon hatalmas, jól megvilágított teremben fehér hátterű, kb. 6 m széles és kb. 2 m magas folyosórendszert építettek fel. A fal mindkét oldalán kb. 1 m magas, hánccsal leterített asztalok voltak, amelyekre kb. 1 méterre egymástól 80 cm magas elválasztó oldallapokat tettek. Ezen az oldallapok közötti kb.1 m²-es területen helyezték el a bonsaikat szebbnél szebb állványokon, bonsaiasztalkákon, fa vagy gyökér alátéteken, egy-két kis kísérő növény (mame bonsai, különböző virágzó bonsai, fa, páfrány vagy szép kő) társaságában. Itt egyszerre csak egy-egy bonsait lehetett látni, amely előtt a néző éppen állt. A látogatók megadott irányba haladva sétáltak végig a növények előtt. A mini bonsaiktól korlát tartotta távol a látogatókat.

Egy másik, Nyugat-Európában rendezett kiállítás megoldása is nagyon tetszett. Itt a régi japán házakon látható, fehérhólyagpapírral bevont, kazettás, ablakszerű felület képezte a hátteret, kb. 180 cm magasságban. A padlót a háttértől kb.1 méterre előre fehér zúzott kő borította, ezen álltak egymástól kb.1 méter távolságra és kb. 1 méter magasságban fehér oszlopokon a bonsaik. Végignézve a soron a szebb bonsaik magukra vonták a figyelmet, és a látogatók ezeket igyekeztek minél előbb elérni.

Egypár általánosítható megfigyelés a kiállításokon való kedvező elhelyezéshez: a bonsai optikai közepének mindig szemmagasságban kell állni, 1,5-2 m távolságra a szemlélőtől. A magas bonsait alacsony állványra kell tenni, állvány nélkül nem szokták kiállítani. A nagy bonsai mindig hátrább van, mint a tőle oldalra és előbbre tett kísérő növény. Egy vonalba és közvetlenül a fő növény elé nem állítanak kísérő növényt vagy követ. A háttérnek minden esetben magasabbnak kell lennie, mint az asztalon álló bonsai csúcsa. Terjedelmes bonsait az asztalka közepén, kísérő nélkül szokták elhelyezni úgy, hogy mindkét oldalán az üres tér a bonsai felépítésétől függően különböző legyen. Egy jobb felé szélfújta fát a bonsaiasztal bal széléhez közel kell tenni, mert jobb oldalon lelóg az asztalról és így kiegyensúlyozatlan.

Két azonos nagyságú bonsait nem szép egymáshoz közel helyezni, mert egyik a másik hatását lerontja. Egy ferde törzsű bonsainak a kísérő növény felé kell dőlnie, ez a korrekt elhelyezés, az ellenkező irány eltereli a szemet, a két mozgás egymástól távolodó lesz. Lapos fa alátéteken csak bunjingi stílusú bonsajt szoktak elhelyezni, kísérő növények, füvek rátehetők, de az elsődleges, „fő" bonsai nem. Vastag, pácolt és polírozott diófatönk már alkalmas nagy bonsai kiállítására is. A fonott bambusz alátét főleg kisegítő növény alá helyezhető. Sok kiállítást és kiállításról készült albumot érdemes alaposan tanulmányozni, és minden egyes növény elhelyezését kiértékelni, így lehet a szokásokra és a japán ízlésre is szert tenni, ami a bonsai-kiállításoknál nagyon fontos.

Kiállítások alkalmával a bonsaikat pártatlan bírálóbizottság szokta értékelni, a bonsai tulajdonosának nagy örömet és dicsőséget okozva.

A bírálatnál a gyökerek elhelyezkedését, a törzs szépségét, az ágrendszer szabályosságát, a levélzet üde frissességét, az edényben lévő földfelület beültetését, a növény és az edény arányát és színét, a növény egészségi állapotát és a kialakított stílushoz hasonlító összbenyomását értékelik. Természetesen alkalmazhatnak a bírálók ezeken kívül más szempontokat is.