A természetes módon megfiatalodó erdő jól felismerhető szintekre tagolódik Alapjában véve minden fa és cserje többé-kevésbé alkalmas bonsai nevelésére. sokkal inkább azt felejtik el sokan, hogy a kialakításában nemcsak a föld feletti növényrészeknek. hanem a föld alattiaknak is legalább akkora jelentősége van. Még egy virtuóz módon elkészített alkotás is, bukásra van ítélve, ha a növény életfeltételeit nem vesszük figyelembe. Ha azt szeretnénk, hogy alkotásunk évtizedekig sikeres legyen, akkor értenünk kell a növény felépítéséhez, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Így felismerhetjük az olyan fontos alakítási feladatok, mint a gyökérmetszés, az átültetés, a formáló metszések és drótozás idejét, és mindezeket a munkákat a növény biológiájának megfelelően végezzük el. Ha például rosszul választjuk meg a gyökérmetszés idejét. akkor esetleg fontos tartalék tápanyagokat távolítunk el, és ezáltal feleslegesen gyengítjük a bonsajt. Ez végül oda vezet, hogy vontatottá válik a növény további fejlődése. EGY KIS BOTANIKA A fák és cserjék a fás szárú növényekhez tartoznak. Minden hajtásos növény három részre: gyökérre, törzsre vagy szárra. valamint levelekre különül. Egy növény csak addig képes növekedni, amíg ez a három alkotórész megfelelő egyensúlyban van. A növény tulajdonképpen akkor állítja le a föld fölötti növekedését, amikor a gyökerei már nem találnak elegendő helyet a növekedéshez. Ezért gyökérmetszéssel és átültetéssel gondoskodhatunk a gyökér terjeszkedéséhez szükséges térről. Ez az akció azonban csak akkor lehet sikeres, ha a föld feletti növényrészek megmetszésével ismét gondoskodunk a szükséges egyensúlyról. Ha ez nem sikerül. akkor a csökkentett gyökérlabda már nem látja el megfelelően a leveleket és a kialakításhoz szükséges fontos fiarészek elpusztulnak.
Versengő szomszédok nélkül, mint az erdőben, ez a tölgyfa teljesen szabadon fejlődhet.
A cserjék növekedése bázishangsúlyos. A Tőből állandóan új hajtások erednek.
A sejt mint építőelem Minden állat és minden növény sejtekből áll. A szervezet nagyságától függetlenül a legtöbb sejt olyan kicsi, hogy szabad szemmel nem is látható. A legtöbb növénynek cellulózból álló többrétegű fala van. A fal adja meg a sejtek alakját. a sejthártya pedig körülzárja a sejtplazmát és az ebben található sejtmagot, mely a kémiailag rögzített öröklési információt (DNS) tartalmazza. A sejtplazma a tartalmával: fehérjével. szénhidrátokkal. vízzel, ásványi sókkal és a parányi sejtszervekkel egyfajta vegyi üzemet testesít meg. A fás növényi részek, úgy, mint a fák és cserjék törzse. ágaik és hajtásaik különleges szil5rdságot nyernek az által, hogy a sejtfalakban lignin nevű faanyag raktározódik el.
A fák csúcshangsúlyos növekedésűek. Egyedi formájuk, a fajtól függ, annak megfelelően, hogy a hosszirányú növekedést mely rügyek vezérlik.
A FÁK ÉS CSERJÉK FELÉPÍTÉSE A fák és cserjék növekedési formájukban jelentősen eltérnek egymástól. Míg a fákra a kimondottan csúcsnövekedés jellemző. addig a cserjék inkább bázishangsúlyosak. A fák csúcsrügyei kifejezetten sok növekedési hormont termelnek. Ezek serkentik a csúcsrügyek kihajtását. míg ezzel egyidejűleg az alárendelt rügyek fejlődését elnyomják. Ez oda vezet. hogy a fa elsősorban felfelé nő. Ezért a bonsai kialakításakor főként a csúcsrügyek növekedését kell kordában tartani. A csúcshajtások visszavágása fokozza az alárendelt rügyek kihajtását. A cserjéknél ellenben a gyökérnyakban található különösen sok növekedési hormon. melyek hatására egyre újabb hajtások Fejlődnek a növény tövi részéből. Ennek megfelelően, ha a bonsainak bokorfa-karaktert akarunk adni, akkor az újonnan képződő tőhajtásokat nagyon korán el kell távolítani.
A LEGFONTOSABB NÖVÉNYI RÉSZEK FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓJA A gyökerek látják el a föld Feletti növényrészeket vízzel és tápsókkal, de szolgálják a talajban való megkapaszkodást is. A nagyobb fák szerteágazó gyökérrendszerének teljes hosszúsága több kilométernyi is lehet. Minden gyökér belsejében erek futnak. melyek a vizet és a tápsókat szállítják a törzshöz. A törzsben ezek az erek a külső évgyűrűkben vannak.
A fák és cserjék gyökérre, törzsre és ágakra illetve hajtásokra tagolódnak. A törzs töve az a terület. Ahol az edénynyalábok haladása belülről kifelé vált át. A gyökerek növekedése a gyökércsúcsokból indul, Kevéssel a gyökércsúcs mögött található a gyökérszőrök zónája. melyek a víz- és tápsók felvételéről gondoskodnak. Néhány centiméterrel közelebb a törzshöz a külső gyökérrétegek elfásodnak és már nem képesek több vizet felvenni. de védenek a vízveszteség ellen. Ha gyökérmetszéskor eltávolítjuk a gyökércsúcsokat. akkor az idősebb gyökérzónákban új gyökércsúcsok képződnek. Ez a folyamat néhány napig tart, ezért a bonsait gyökérmetszés után két hétre félárnyékba kell tenni. A törzs, az ágak és a gallyak belül elpusztult évgyűrűkből állnak. A legkülső évgyűrűn helyezkedik el az egyetlen élethosszig osztódóképes törzsrész, a kambium. Tavasszal a kambium befelé új fasejteket képez. Az egymáson fekvő fasejtek összeolvadásával keletkeznek a víz - és tápanyagszállító edénynyalábok.
Egy fatörzs metszete. Jól felismerhetőek az évgyűrűk, a kambium és a kéreg A kambium kifelé új háncssejteket képez. A belső háncssejt rétegekben rostacsövek képződnek. melyek a fotoszintézis termékeinek szállítását végzik a levelekből a gyökerekhez. A kéreg külső rétege. a héjkéreg. régebbi háncssejtek elparásodása által képződik. Némely fajnál a pararéteq kiszárad és folyamatosan lehull. ezáltal a fa kérge sima marad. Sok fajtánál ugyan elpusztul a parafa. de mégsem lökődik le! Ilyen esetekben a kéreg jellegzetesen pikkelyessé válik. A kéreg véd a vízveszteség és a fát károsító élőlények behatolása ellen. Végül a levelek, a növények táplálék- és építőanyag előállítói. A levelek általában nyéllel kapcsolódnak a szárakhoz. A levéllemez felületén középérként folytatódik, és hálószerűen szétágazik a levéllemezben. A levelet felépítő sejtrétegeknek különféle feladataik vannak. A legkülső sejtréteg az epidermisz.
A lomblevél funkcionális szövetrészekre tagolódik
Ez adja meg a levelek formáját és merevségét. Az epidermiszre gyakran egy vízhatlan viaszréteg a kutikula rakódik. A levél fonákján lévő epidermiszben számos elzárható nyílás, a gázcserenyílások találhatók. Ezeken keresztül jut be a levélbe a széndioxid és távozik az oxigén. Ezen kívül a víz elpárologtatása által mozgásban tartják a vízáramot, és egyidejűleg gondoskodnak a levél belső hőmérsékletének lehűtéséről. A felső epidermisz alatt található az oszlopos parenchima. Ebben a szövetben megy végbe a fotoszintézis. A sejtplazmában úszkáló klorofill testecskék a vízből és széndioxidból fényenergia segítségével szőlőcukrot (glükóz) és melléktermékként oxigént állítanak elő. A szőlőcukor egyrészt energiatároló. másrészt pedig a cellulóz és lignin nevű építőanyagok, valamint a keményítő (tartaléktápanyag) kiindulási anyaga. Az oszlopos parenchima alatt húzódó szivacsos parenchima sejtjei laza kötésűek és a fotoszintézis termékek mintegy ötödét állítják elő. Az őszi lombhullás előtt a növények a még meglevő tápanyag tartalékokat és a klorofillt kivonják a levélből. Ezáltal a levéllemezben található egyéb színezöanyagok láthatóvá válnak és a levelek pirosra vagy sárgásra színeződnek. A klorofill elraktározódik a növényben.
Az évszaktól függően a fa különböző részeiben eltérő keményítő található. (sötétbarna = maximális keményítő koncentráció; barna = elegendő koncentráció; világosbarna = gyenge koncentráció; fehér = alig található keményítő). A keményítő mint tartalék tápanyag Az évszaktól függően a fa különböző részeiben az elraktározott keményítő eltérő koncentrációban található. (lásd felső rajz) Télen a keményítőkoncentráció különösen magas a gyökérzetben és a fa belsejében. A keményítő a tavaszi kihajtáshoz szükséges. Ha télen gyökérmetszéskor tetemes gyökérrészeket eltávolítunk. akkor a bonsai sok elraktározott tápanyagot veszít. Röviddel a rügyfakadás előtti gyökérmetszéskor lényegesen kisebb a veszteség.