ÉLŐSKÖDŐK ÉS BETEGSÉGEK

ÉLETTANI BETEGSÉGEK

A túlöntözés

Vízhiány

Ásványi anyagok hiánya vagy túladagolása

Túlzott napsütés, túl sok árnyék
ÁLLATI KÁRTEVŐK

A levéltetvek

A takácsatkák

A pajzstetvek

Más káros rovarok

vincellérbogár

hernyók
KÓROKOZÓK

Gombás megbetegedéseket

Lisztharmat

Rozsda, peronoszpóra, levélfoltosság

Baktérium- és vírusbetegségek
NÖVÉNYGYÓGYSZERTAN
Tanácsunk

Kártevők és kórokozók

KÁRTEVŐK

KÓROKOZÓK


Mint minden élőlény, a bonsai is megbetegedhet. A megbetegedéseket a kiváltó okok szerint három csoportba soroljuk:

- élősködő állatok (rovarok, atkák, tetvek)

- kórokozók (gombák, baktériumok vagy vírusok) okozta, végül

- fiziológiai betegségek. Ez utóbbiak esetében a növény a táplálkozási (vízhiány vagy túlöntözés, ásványi anyagok túl nagy vagy túl kicsi koncentrációja) vagy fénybeli kiegyensúlyozatlanságtól szenved.

A természetben a növény saját eszközeivel harcol. Néha az élősködők győznek, a növény elpusztul, s ez bizonyos értelemben része a természetes szelekciónak. A természetes védekezés a növény számára lehetővé teszi, hogy bizonyos körülmények között életben maradjon, olyan körülmények között, melyekben az élősködők különböző okokból nem tudnak kifejlődni (klimatikus viszonyok, más, az élősködőket taszító növények szomszédsága). A természetben minden élősködőnek megvan a maga természetes ellensége, a parazita parazitája (például a katicabogár levéltetvekkel táplálkozik).

A természetnek ezt az összetett egyensúlyát, melyben minden a maga keretei között él, és a fertőzéseket egyéni védekezéssel természetes úton legyőzi, az ember felborítja, mihelyt saját használatára szelektálja a növényeket, és egyetlen fajból vagy változatból hatalmas területeket ültet be. (Ez a helyzet például a búzamezők és a gyümölcsöskertek esetében.) Még komolyabb kérdés a növények vagy egyszerűen csak a gyümölcs, a termés átszállítása egyik kontinensről a másikra. Az élősködő mindig elkíséri vendéglátóját, és mivel a fogadó országban gyakran kitűnő feltételeket talál fejlődéséhez, és nincs természetes ellensége, kedvére szaporodik, és óriási pusztításokat okoz. Ez történt a burgonya esetében a burgonyabogárral, most pedig ugyanezt figyelhetjük meg egy rózsaféléket károsító baktériumnál, amely az Egyesült Államokból került be, és Hollandián keresztül Európa gyümölcsöseit fenyegeti.

Soha nem lehetünk tehát elég óvatosak, sem elég figyelmesek még a bonsaioknál sem, mivel a természetes egyensúly már nem áll fenn. Gondosan meg kell vizsgálnunk növényeinket, idejében diagnosztizálni kell a betegséget és azonnal alkalmazni a szükséges kezelést.

A fiziológiás megbetegedések tárgyalásával kezdjük, mivel bizonyos, hogy egy jó egészségben levő növény ellenállóbb, mint egy tápanyaghiánytól vagy rossz tartási körülményektől legyengült példány.

ÉLETTANI BETEGSÉGEK

Ezekben az esetekben nincs külső fertőző tényező (kártevő vagy kórokozó). Egy vagy több fizikai vagy kémiai ok vált ki a növényből fiziológiai zavarokat (rossz növekedés, hervadás, a levelek elszíntelenedése).

A túlöntözés

A cserepes növények hervadásának ez a leggyakoribb oka.

A hosszas esőzések, a túlöntözés, a talaj túl nagy nedvességtartalma (pl. eldugul a vízelvezető nyílás) a gyökerek fulladását s így a növény pusztulását okozhatja. Az első tünetek a legidősebb levelek sárgulásában jelentkeznek. Vízhiányra gyanakodva kiadósan öntözünk, s így tovább súlyosbítjuk a helyzetet, mely végül a növény elhalásáig fajul. A levelek teljesen elszáradnak, a gyökerek elrothadnak. Még egy átmeneti túlöntözés is kiválthatja a hervadást. A növény legyengülésével pedig szabaddá válik az út számos betegség és élősködő előtt.

Vízhiány

A krónikus szárazság hatásai kezdetben azonosak a túlöntözésével, a levelek elsárgulásában mutatkoznak meg (a gyökerek egy része kiszárad). Ha az öntözést idejében újrakezdjük, a gyökerek megint kifejlődnek, és a növény felépül. Ellenkező esetben, ha a vízhiány tartós marad, a növény eléri az átmeneti hervadás állapotát (a levelek kókadnak, csüngenek), majd az állandó hervadást: a növény táplálék híján szomjan hal, nincs mit tenni.

Ásványi anyagok hiánya vagy túladagolása

- Egyes ásványi anyagok elégtelen vagy túlzott jelenléte felborítja a növény táplálkozási egyensúlyát. Ez jellegzetes növekedési rendellenességekben mutatkozik meg. A bonsai kis földmennyisége bizonyosan hiányokhoz vezet, ha nem tápoldatozunk rendszeresen.

Vashiány (vasklorózis) tünete

- Vashiány. Ez a legjellegzetesebb hiány, mivel megakadályozza a klorofill képződését. A levél az erek kivételével elsárgul (az erek zöldek maradnak). A növekedés leáll, és erős napsütésben a növény kiég. Juttassunk a földbe vasat (csontliszt formájában), s a növény néhány nap alatt visszanyeri zöld színét.

- A nitrogén, a foszfor és a kálium hiányát általában a levélszélek sárgulása, a világos levélzet jelzi. Csak a teljes és kiegyensúlyozott táplálás tarthatja a növényt jó állapotban. A jó trágyának megfelelő arányban kell tartalmaznia a három alapelemet (N, P, K), valamint kis mennyiségben mikroelemeket (magnézium, mangán, bár stb.).

- Egyes ásványi elemek túlzott jelenléte. A gyenge növekedés, a sárgulás oka lehet az ásványi anyagok, különösen a talaj pH-ját növelő és a vas felvételét gátló kalcium túl nagy koncentrációja is. Ennek elkerülésére jól válasszuk meg a földet, külön figyelembe véve az egyes növények igényeit.

A túltrágyázásnak ugyanolyan hatásai lehetnek, mint a növény kiégésének. Jele a gyors hervadás, ami, ha nem avatkozunk be idejében, és nem mossuk át a földet merítéssel, gyakran végzetessé válhat.

Túlzott napsütés, túl sok árnyék

A nap, különösen meleg időben, valósággal égési sebeket okozhat, különösen a nagy levelű növényeken. A levelek elvesztik színüket, sárgulnak, barnulnak, végül teljesen megégnek, vagy égési sebek keletkeznek rajtuk.

Akkor is nagyon óvatosan kell eljárni, amikor a növényt hosszas árnyékos szobai vagy üvegházi tartózkodás után újra a szabadba visszük. Fokozatosan szoktassuk a fényhez és ne tegyük ki átmenet nélkül intenzív napsütésnek. Az égési sérülésekre nincs orvosság (lásd a képet).

Ugyanígy más növények, melyeknek életfeltétele a közvetlen napfény, árnyékban elhalványodnak, abnormálisan megnyúlnak, és elvesztik életerejüket. Pontosan tiszteletben kell tartani a növények szükségleteit, és nem szabad a növényt túl erős napfénynek kitenni. Éghajlatunkon, különösen délen és keleten, nyáron a bonsai számára az 50%-os árnyék az ideális, sőt feltétlenül szükséges.

ÁLLATI KÁRTEVŐK

- A levéltetvek

A tetvek bizonyára a legismertebb rovarok. Kezdetben egyesével, szárnyas formában jelennek meg, így egyik növényről a másikra juthatnak, majd népes telepeket alkotnak, és szárnyatlan formában szaporodnak tovább. Legszívesebben a puha, friss hajtásvégekre telepednek, ahol a növény nedveit szívják, ezzel gyengítik és deformálják a leveleket és a szárakat. Találhatunk azonban levéltetveket a törzsön is, ahol kevésbé feltűnőek.

A kertben (vagy ritkábban a lakásban) a tetveket hangyák kísérik, melyek nem közvetlenül a növény élősködői, de a tetvekkel együtt élnek, azok mézharmatát (a tetvek által termelt cukros váladék) szívják, elősegítik a telepek és a rovarok fejlődését a növényen. A hangyák megjelenése a tetvek támadásának biztos jele.

A levéltetvek azért is veszélyesek a növényre, mert gyakran betegségeket (vírusokat vagy baktériumokat) terjesztenek. A kórokozókat szívogatásukkal viszik át egyik növényről a másikra.

- A legismertebbek a zöld levéltetvek, amelyek gyakorlatilag minden növényen előfordulhatnak.

- A kisebb fekete levéltetvek általában a levél fonókán láthatók, és gyakran betegségekkel fertőzöttek.

- Egyes tetvek pelyhes bevonatot képeznek maguk körül. Leggyakrabban az almafákon, a fűszernövényeken és a vörösfenyőn láthatók ilyen kártevők, de előfordulnak egyes növények gyökerein is, ahol valóságos föld alatti kolóniákban élnek, melyeket könnyű ugyan eltávolítani, mégis veszélyesek (vértetű és gyapjastetvek).

- Védekezési módok A levéltetveket viszonylag könnyen legyőzhetjük a hagyományos rovarirtó szerekkel, rudacskákkal vagy permetezéssel, a leghatékonyabb azonban a rovarirtók módszeres használata.

- A takácsatkák

A takácsatka a levéltetvek után a második legelterjedtebb és legáltalánosabb kártevő. Nagyon kicsi pók, vörös póknak ismerik, holott nem piros színűek. Népes csoportokban élnek a levelek fonákán és a fiatal hajtásokon. Szó szerint kiürítik a sejteket, kiszívják a tartalmukat, s ettől a növény ólomfényű lesz. A takácsatkák nagyon meleg és száraz környezetben szaporodnak, nem kedvelik a nedvességet. Finom, szabad szemmel gyakran alig látható hálót szőnek, s a károk sokszor csak akkor tűnnek fel, amikor már elhatalmasodtak.


Takácsatkák okozta károk borostyánon

Megelőző kezelés lehet, ha rendszeresen permetezzük a leveleket, és nedvesen tartjuk a környezetet.

Támadás esetén a hagyományos rovarölők hatástalanok, mivel nem rovarokkal, hanem atkákkal állunk szemben. Használjunk speciális atkaölő szert (ún. akaricidet) vagy rovarölöatkaölő keveréket. Többször ismételjük meg a kezelést, a generációk néhány felnőtt példányból is hamar kifejlődnek.

- A pajzstetvek

A pajzstetvek jelenthetik a harmadik csapást a cserepes növényekre. Keveset mozgó, valóságos páncél alatt élő rovarok (mint a teknősök), a levelekhez és különösen a fa ágához, törzséhez tapadnak. Nagyon jellegzetesek, bár formájuk különböző lehet. Csepp alakúak (1-2 mm), teknős pajzstetvek (5 mm) és félelmetes gyapjastetvek egyaránt nagyon hamar elárasztják a kertet, és nehezen irthatók ki: az ágak vagy a levelek elágazásához, hónaljához, ill. ereihez tapadnak.

Pajzstetvek egy száron

Gyapjastetű

A pajzstetvek elleni küzdelem igen nehéz. Viaszos, így vízhatlan páncéljuk védelmében érzéketlenek a hagyományos szerekkel szemben. A szisztemikus szerek előzetes védelmet nyújthatnak, de támadás esetén mindig ki kell egészíteni a kezelést speciális pajzstetűölő szerrel. Ez olajos rovarirtó, mely mérgező réteget képez, és megfojtja a tetveket a páncél alatt.

Meg kell jegyezni, hogy a pajzstetű is mézharmatot választ ki, mely vonzza a hangyákat, és kifejlődik rajta egy mikroszkopikus fekete gomba is (neve korompenész), mely mint a korom, teljesen elfeketíti a növényt.

- Más káros rovarok

Bár meglehetősen ritka, érdemes megemlíteni az üvegházi molytetűt vagy más néven liszteskét, mivel támadás esetén nehezen gyözhetó le. Egészen kicsi, a tetveknél is sokkal kisebb, fehér szárnyú élősködő, amely csoportokban telepszik meg a levelek fonákán (különösen kedveli a fuksziát). A legkisebb mozgásra felhőszerűen repked a növény körül. Szisztemikus szerekkel végezhetünk megelőző kezelést, erős támadás esetén azonban a levelek fonákát (itt találhatók a lárvák!) is bőségesen kell permetezni.

Kifejlett üvegházi molytetű (fehér) és szürkés lárvája

A vincellérbogár nagy, szürkésfekete ormányosbogár, amely éjjel a leveleket rágja, jellegzetes kerek lyukakat vág rajtuk. Lárvája a talajban fejlődik. A lárvák kis álhernyók, a növény gyökereit és kérgét támadják meg. Ha a növény hervadni kezd, már késő, nem tehetünk semmit. Városban ritka a vincellérbogár, a kertekben azonban gyakoribb, és káros lehet. A bonsajt sem kímélik. Amint felfedezzük jelenlétét, harcot kell indítanunk ellene. A rovarirtókkal végzett kezelés hatásos lehet.

Vincellérbogár okozta rágás a leveleken

A vincellérbogár lárvái életnagyságban

A rovarokhoz hasonlóan különböző hernyók is megtámadhatják a növényeket. Ritkán alkotnak nagyobb csoportokat, és általában kézzel leszedhetők. A fenyők gyakran esnek a hernyók áldozatául. A tűleveleket rágják, és ürülékükkel bevonják őket. A rovarölő szerek biztos védelmet nyújtanak ellenük.

Hernyó okozta károk fenyőn

Almalevél-sátorosmoly almafa levelén

KÓROKOZÓK

- A gombás megbetegedéseket mikroszkopikus gombák okozzák, melyek a növény szöveteiben telepednek meg, végül megölik a növényt.

- A lisztharmat a gyakran öntözött, páradús, fülledt levegőben tartott növényeken fejlődik ki. Fehér, lisztes lerakódás formájában jelenik meg a leveleken, melyek összepödörődnek, végül elhervadnak. Gyakori az almafákon. Szisztemikus lisztharmat elleni kezeléssel könnyen megelőzhető vagy legyőzhető.

Lisztharmat a leveleken

A korompenész a tetvek ürülékén fejlődik ki, az élősködők támadásának másodlagos hatása. Nem veszélyezteti közvetlenül a növény életét, de a leveleket fekete réteggel vonja be. Az okot, tehát az élősködőt kell kiirtani és jól lemosni a növényt.

Korompenész borostyánon

- A rozsda, a peronoszpóra és a levélfoltosság lényegesen ritkább betegségek. Tüneteik: rozsdás, sárgás, szürkés vagy fekete foltok a leveleken. Ezek megjelenése után azonnal kezdjük meg a kezelést gombaölő szerrel.

Muskátlirozsda okozta foltok a levél színén és a gomba telepei a fonákon

- Baktérium- és vírusbetegségek. Ritkák, de gyógyíthatatlanok. Helytelen gondozás, túlöntözés vagy erős levéltetű-támadás következményeként jelennek meg. Az ilyen betegségek elkerülésének legjobb módja, ha a növényt jó kondícióban, egészségesen tartjuk. A betegségek nehezen diagnosztizálhatók, gyanú esetén forduljunk szakemberhez.

Ha felismerjük a fertőzést, habozás nélkül dobjuk ki a fertőzött példányokat, mert hamar megfertőzhetik a többi növényt is. Gyógyításukra nincs mód.

NÖVÉNYGYÓGYSZERTAN

Az élősködők és betegségek tárgyalásánál foglalkoznunk kell azzal is, hogy milyen szerekkel, hogyan harcolhatunk a növény károsítói ellen.

Kevéssé számíthatunk természetes biológiai harcra. Jobban tesszük, ha cselekszünk, méghozzá lehetőleg gyorsan, mielőtt a betegség vagy az élősködő nagyon elterjed a növényen.

A különböző szerek hatásmódja

Kétféle típusú szert használunk.

A) Az úgynevezett kontakt szerek közvetlenül a kártevővel vagy a kórokozóval érintkezve hatnak (kártevő esetében az is lehetséges, hogy az elfogyasztja a szert, és így érvényesül a hatás).

A kezelést háromféleképpen végezhetjük.

- Porozással. Nem ajánljuk. Kevéssé hatékony, sok a veszteség, és főként hatalmas port kavar.

- A rovarölő spray a rovarok és a kórokozók ellen is hatásos. Praktikus a használata, ugyanakkor a gáz kifúvásakor keletkező hideg sokkot okozhat a növénynek.

- A vízben oldott szer permetezése a leghatékonyabb eljárás. Mindössze egy kis kézi permetezőre van szükségünk (ilyet használunk a levegő párásítására is). Ezzel jól felvihetjük a szert az egész növényre, beleértve az eldugott részeket, a levélfonákot, az élősködők kedvenc tartózkodási helyét is.

B) A szisztemikus készítmények olyan szerek, melyeket a növény a levelein vagy gyökerein át magába szív, s melyek a kártevők vagy a kórokozók számára mérgezővé teszik a növényi nedvet.

Alkalmazhatjuk őket a levelekre permetezve (ilyenkor a levél veszi fel) vagy a földbe kevert, esetleg a felszínre terített granulátum formájában (ilyenkar a gyökerek szívják fel a hatóanyagot).


Tanácsunk:

A két hatásmód közül mindenképpen a másodikat, a szisztemikus készítményeket tartjuk jobbnak, mivel 10-15 napig védik a növényt a legrejtettebb helyeken is. A kontakt szereket, különösen nyáron, a gyakori és bőséges öntözés lemossa. A szisztemikus készítményekkel belső védelmet nyújtunk. Válasszunk keverék szert, amely egyaránt alkalmas a megelőzésre és a nagyobb támadások legyőzésére.

Ami a szereket illeti, kérjünk tanácsot szakembertől, aki ismeri és használja ezeket a készítményeket. Mindig tartsuk be az adagolásra vonatkozó előírásokat. Vigyázat, vegyi készítményekkel állunk szemben, melyek az emberre és a környezetre egyaránt mérgezőek! Legyünk tehát óvatosak a használattal és ne hagyjuk a szereket szanaszét. Szabadban végezzük a kezelést, teraszon vagy kertben. Ne használjunk belőlük túl sokat, és tartsuk szem előtt, hogy a legjobb védekezés a növény egészsége.



Kártevők és kórokozók

Szerencsére a legtöbb fa és cserje elég ellenálló, de ha mégis fellép valamilyen fertőzés, nem árt, ha felismerjük az okozóját, és azonnal cselekszünk. Hasznos megelőző módszer tavasszal és nyáron havonta lepermetezni a növényeket felszívódó rovarölő és gombaölő szerekkel. A nedvkeringésbe jutva ez 90%-os védettséget ad a következő kéthárom hétre a különböző ellenséges támadásokkal szemben. Ellenőrizzük, hogy az adott növényvédő szerek használhatók-e együtt, és kövessük a használati utasítást. Csak a rügyeket vagy a teljesen kinyílt leveleket permetezzük, az éppen kibontakozókat ne, mert megsínylik.



KÁRTEVŐK
Fekete répalevéltetű
A levéltetvek szinte mindenhol előfordulnak, és a kerti növények hajtásainak, leveleinek, virágainak nedvét szívogatják. Vírushordozók. Ha megjelennek, el kell pusztítani őket. Könnyen észrevehetők a sodródó, fodrosodó új hajtásokról és levelekről.






Zöld őszibarack-levéltetű
Mint a legtöbb levéltetű, a zöld őszibarack-levéltetű is színéről kapta nevét. Általában a vékony levelű lombhullató fákat károsítja. A tetvek a levelek fonákán és a fiatal hajtásokon szívogatnak, és ragadós mézharmatot választanak ki. Vágjuk ki a megtámadott hajtásokat.







Atkák
Ezek a minden éghajlaton előforduló gombostűfejszerű apró élőlények az ágak alatt vagy a kéregrepedésekben telepszenek meg. A kérgen élő algákkal táplálkoznak, de nem ártalmasak a fa növekedésére. Fogkefével könnyen ledörzsölhetők. (Hazai előfordulásukról nincs adat!)





Tajtékos kabóca
Mindenfelé elterjedt ez a rovar. A lárvák habos, nyálkaszerű masszában tartózkodnak a leveleken és a hajtásokon ("kakukknyál"). A növényi nedvekből táplálkoznak. Kártételük hasonlít a levéltetvekére. A nyálat nedves ruhával töröljük le, vagy tiszta vízzel permetezzük le.






Pajzstetvek
Az apró, nedvszívó rovarok olyanok, mintha kemény fehér, sárga, vörös vagy barna hólyagok lennének a leveleken és a hajtásokon, s kártételükkel fekete korompenész és ragadós mézharmat borítja a leveleket. Hatékonyak ellenük a felszívódó rovarölő szerek.






Hernyók
Ahogy a hernyók tavasszal kikelnek, mohón táplálkozni kezdenek a fiatal leveleken és hajtásokon. A legegyszerűbb kézzel leszedni vagy kontakt hatású szerrel permetezni őket. A károsított leveleket távolítsuk el, hogy ne rontsák a fa megjelenését.






Csigák
A gyökereket, hajtásokat és a leveleket károsítják, nagy lyukakat rágva ez utóbbiakban. Az öntözővízbe keverhető folyékony csigaölő szerek nem túl jók a bonsaiokhoz, mert nincs elég talaj az edényükben. Inkább hagyjunk csalétket az edény közelében.







Barázdás hátú vincellérbogár
A kifejlett rovarok a leveleket rágják meg, a lárvák a gyökerekből táplálkoznak. Ahol megjelennek, nehéz megszabadulni tőlük, mert akár hat hónapig is elélnek a talajban, és átültetésig esetleg észre sem vesszük őket. Pirétrumtartalmú rovarölő szerrel védekezhetünk ellenük.













Levélaknázók
Ha barnás vagy fehér kanyargós járatokat észlelünk a leveleken, azokat valószínűleg aknázólegyek vagy aknázómolyok lárvái okozták, amelyek a belső, puhább szövetekben táplálkoznak A lárvák a levelek fonákára lerakott petékből kelnek ki, és hólyagszerű a megjelenésük. A bonsairól távolítsuk el a károsított leveleket, és rendszeresen permetezzük a növényt felszívódó rovarölő szerrel.





KÓROKOZÓK

Őszibaracklevélfodrosodás
Ez a betegség, amely szinte minden éghajlaton előfordul, a leveleket támadja meg, és legyengíti a fát, de csak néhány Prunus fajt károsít. Vöröses hólyagok keletkeznek a levélen. A levelek torzulnak, elszíneződnek, és végül lehullanak. A gomba áttelel. Semmisítsük meg a beteg leveleket, és permetezzük a fát réztartalmú gombaölő szerrel.







Lisztharmat
Ez a gombabetegség a leveleken, hajtásokon képződő fehér, lisztszerű bevonatról kapta a nevét. Leggyakrabban a tölgyet, galagonyát és a díszalmákat támadja meg. Legyengíti a növényeket. A beteg hajtásokat távolítsuk el, mert áttelel rajtuk a gomba. Általános megelőző védekezés szükséges.